A magokat vessük el már februárban, lehetőleg fertőtlenített tápdús talajba vagy virágföldbe. A fertőtlenítést úgy végezzük, hogy a földet használaton kívüli edénybe téve a sütőben 60-100 C fokra felmelegítjük és kihűlés után ebbe vetjük a magot. A tejfölös pohár helyett sokkal előnyösebb, ha műanyag hypos üveg tetejét levágjuk, az alját kilyukasztjuk és földdel megtöltve ebbe vetjük a magot és kiültetésig ebben neveljük. Az elvetett magot 25-35 C fokon csíráztatjuk, ügyelve arra, hogy a talaj ne száradjon ki. Ajánlatos a tetejére celofánt tenni, ami megakadályozza a kiszáradást. Aki minél több termést akar elérni a lugasparadicsommal, annak javaslom az őszi magvetést, szeptemberben. A szeptemberi magvetésből a szobában 150-200 cm-es, míg a februári magvetésből 100-150 cm-es palánta nevelhető fel a kiültetésig. A növényeket, ha kibújtak a földből, azonnal jó napsütéses ablakba kell tenni.

A család mintegy 100 nemzetsége kb. 850 fajt számlál. Nagyrészt trópusiak és szubtrópusiak, de a mérsékelt égövben is meghonosodtak. Kétszikű növénycsalád, többnyire egyéves növények, heverő és kacsokkal kapaszkodó szárral, öttagú pártával, részben összenőtt porzókkal, alsó állású termővel, amelyből kabaktermés fejlődik. Nagy ötágú, fajtától függően sárga vagy fehér virága van.

A mag csírázásához legalább 12 C hőmérsékletet kíván, a későbbiek során éjszaka 14-15, nappal, borult időben 16-18, napos időben 20-25 C-ot tartsunk. A tökfélék már fagypont körüli hőmérsékleten elpusztulnak. A hajtatásban elsősorban meleg igényét kell kielégítenünk, hogy megfelelő eredményt érjünk el. A teljes napfényt kedveli, de azért elég jól fejlődik félárnyékban is. Természetesen fa alá ne ültessük!

A nyár folyamán a helyes öntözés a legfontosabb. Ebben az időszakban a kaktuszok csak tűrik, de nem szeretik a teljes szárazságot. Ahogyan emelkedik a hőmérséklet, egyre több vizet kívánnak növényeink. Nagy melegben, erős napsütésben ezért ritkán, de bőségesen öntözzük őket. Két öntözés között várjuk meg, hogy teljesen kiszáradjon a földje. Akkor adjunk bő vízadagot, hogy a föld jól átnedvesedjen, de ne legyen sáros. A kaktuszok éjszaka tudják legjobban hasznosítani a vizet, ezért legcélszerűbb a kora esti locsolás, amikor a növények nincsenek már felhevülve. Ügyeljünk azonban arra, hogy éjszaka a növényekről - különösen a hajas, szőrös kaktuszokról - száradjon le az öntözővíz. Ha módunkban áll, csővízzel öntözzünk.

Hőigényes zöldségnövény, ezért helybe vetéskor nem szabad korán, április közepe előtt vetni. 12 C körüli hőmérsékleten (talajhőmérsékleten) kezd csírázni. A kikelt növények 25 C-on fejlődnek a legjobban. Sem az erős hőingadozást, sem a hosszú ideig tartó alacsony hőmérsékletet nem szereti, 0°C alatt pedig gyorsan elfagy. A kikelt növényeket a májusi fagyoktól dupla fóliatakarással védeni kell.

Igen melegkedvelő, 25 C körül érzi jól magát, mint a görögdinnye. Sem az erősebb hőingadozást, sem a nagyobb lehűléseket nem szereti, Ezért korán kiültetni még akkor sem ajánlatos, ha a fagyvédelemről gondoskodunk. Mély fekvésű, nedves talajokra ne ültessük, legjobb a könnyen felmelegedő, tápanyagban gazdag, laza talaj. Csírázása 12 C alatt nem megfelelő, a növény 0 C alatt gyorsan megfagy. Fényigénye nagy. Noha télen növényházban, tavasszal fólia alatt hajtatják, mégis sok fény kell normális fejlődéséhez. Ha jóízű gyümölcsöt várunk, akkor fényt kell számára biztosítani, ezért árnyékba, vagy árnyéket adó növények közé ne ültessük. Hajtatásnál tenyészideje hosszabb a szabadföldén termesztettnél, és minősége is gyengébb.

A borsó őshazája a Kaukázustól a Földközi-tengerig terjed. Régi idők óta ismert növény. A kő- és bronzkorszakbeli maradványok között már találtak borsómagokat. Táplálkozási jelentősége nagy. Értékét nagy fehérjetartalma, továbbá a zöldborsóban levő cukor és C-vitamin adja. Ezenkívül tekintélyes mennyiségű foszfor-, kalcium- és vassót is tartalmaz.

A borsó nem tartozik a melegigényes zöldségnövények közé. Hidegtűrő növény, amely már 3-4 C-on csírázik. Tavasszal virágzás előtt -4, -7 C-ot is kibír, virágzáskor pedig -1, -7 C-ot. Ha lombja erős, tartós tavaszi fagyok esetén lefagyhat, ami igen ritkán fordul elő, később azonban újra kihajt és fejlődik. A nagy meleget, különösen, ha az szárazsággal jár együtt, nem bírja. Ilyenkor a szinte kivédhetetlen ellensége, a lisztharmat tönkreteszi.

A spenót a Közel-Keletről, valószínűleg Perzsiából származik. Innen vitték az arabok Spanyolországba. Angliában a 16. században még, mint újdonságot emlegetik. Hozzánk elég korán eljutott, mert Szikszai Fabriczius Balázs: Nomenclaturájában /1590/ már megemlíti a spinácz nevű levélzöldséget.

Őshazája K-India, a Himalája déli lejtői. Melegkedvelő. Hőoptimuma 25 +- 7 C. Hidegre érzékeny, már mínusz 0,5 C-on megfagy. A mag csírázási minimuma 12, maximuma 25-32 C. 25-32 C-on a magvak 3-4 nap alatt kikelnek. Alacsonyabb hőmérsékleten a csírázás ideje hosszabb. A növekedés és a fejlődés időszakában 20-30 C-os nappali és 17-21 C-os éjszakai hőmérsékletet igényel. A virágzás, megtermékenyülés hőmérsékleti igénye 16-38 C között elégíthető ki. A kedvezőtlen hőmérséklet hatására az uborka ledobja fiatal terméseit.

A legtöbb babfajta Amerikából származik, s innét terjed a világ minden részére.

Melegigényes növény, 22 °C-on érzi magát a legjobban, de ennél melegebbet is könnyedén elvisel. A hidegre igen érzékeny, már 0 °C körül kipusztul. A hő- és vízigénye szoros összefüggésben van, mert hiába elégítjük ki hőigényét, ha kevés vizet kap, vagy alacsony a páratartalom, a bab nem köt jól, és kevés a termés is. Két kritikus időszaka is van, amikor sok vizet kíván. Az egyik a kelés időszaka, a másik a kötődés ideje. Fa árnyékában, köztesként, magasabb árnyékadó növény között is viszonylag jól terem.

A paprika őshazája Brazília és a tőle északra terülő Dél-amerikai államok. Európába Amerika felfedezése után került és Spanyolországon keresztül igen gyorsan elteljed. Az első említés a paprikáról 1494-ből Chancától, Kolombus kísérőjétől való.

A paprika melegigényes növény. Kedvező fejlődéséhez 22 C körüli hőmérséklet szükséges. Természetesen a növény korától és környezeti tényezőktől függően a hőigény nagymértékben változik. Így pl. csírázáshoz vagy tűzdelés után 22 C-nál magasabb, szikleveles állapotban annál alacsonyabb hőmérsékletet igényel. Erős fényben magasabb a növény hőigénye, mint gyenge fényben. A túl magas hőmérséklet hatására a fejlődés lelassul, és a termesztési idő megnyúlhat. Ilyenkor a terméskötődés is gyakran elmarad. A védekezés legjobb módja a paprikák edzetése, vagyis a fiatal növények fokozatos hozzászoktatása a szabadföldi, mostohább viszonyokhoz. A fényben szegény hónapokban a paprika nemcsak új termést nem fejleszt, hanem az előzőleg képződött bimbókat is elrúgja. Napi 6 órás megvilágításban a paprika már egyáltalán nem virágzik. Az étkezési- és fűszerpaprika vízigénye nem egyforma. Az utóbbi öntözés nélkül is elfogadható termést ad.

A paradicsom őshazája Közép- és Dél-Amerika. Jóval Amerika felfedezése után került Európába. Először Francia- és Olaszországban „szerelem alma" néven találkozunk leírásával. Étkezési célokra csak a francia forradalom után került felhasználásra. Általában egyéves, de megfelelő viszonyok között évelőként is lehet nevelni. A csírázáshoz nincs szüksége a magnak fényre - célszerű fóliával letakarni — ezzel a pára gyors eltávozását megakadályozzuk. Kikelés után nappalra azonnal el kell távolítani a takarót, ellenkező esetben a palánták felnyúlnak, vékony, hosszú szárúak lesznek. Vetése faládába történhet, de előtte fertőtleníteni kell: Basudin 5, Diazinon 5, vagy Basamid Ipammal.

A nem fagytűrő, évelő növényeket 5 C foknál melegebb, de max. 15 C fokos, világos, száraz helyiségben teleltesse! Csak minimális mértékben öntözze őket!

Ezek természetesen csak általános információk. A sikeres termesztés érdekében minden megrendelőnk, minden megrendelt mag, növény mellé ingyenes termesztési útmutató kap.

Fontos, hogy a földkeverék laza, jó vízáteresztő, de némiképp nedvességtartó és steril legyen. Ez utóbbi azért fontos, hogy a fertőzés kockázatát csökkentsük. Ne használjon kerti földet, ami tele van gyom növénymaggal!

A nagyobb méretű magokat átmérőjükkel megegyező mélységbe kell ültetni. Az apróbb magokat szórja a földkeverék tetejére, mert azok a csírázás kezdeti szakaszában is több fényt igényelnek.

A magokat általában érdemesebb előbb cserépbe, szaporító tálcába ültetni, nehogy összekeverje az esetleges gyomnövényekkel.