A borsó őshazája a Kaukázustól a Földközi-tengerig terjed. Régi idők óta ismert növény. A kő- és bronzkorszakbeli maradványok között már találtak borsómagokat. Táplálkozási jelentősége nagy. Értékét nagy fehérjetartalma, továbbá a zöldborsóban levő cukor és C-vitamin adja. Ezenkívül tekintélyes mennyiségű foszfor-, kalcium- és vassót is tartalmaz.

A borsó nem tartozik a melegigényes zöldségnövények közé. Hidegtűrő növény, amely már 3-4 C-on csírázik. Tavasszal virágzás előtt -4, -7 C-ot is kibír, virágzáskor pedig -1, -7 C-ot. Ha lombja erős, tartós tavaszi fagyok esetén lefagyhat, ami igen ritkán fordul elő, később azonban újra kihajt és fejlődik. A nagy meleget, különösen, ha az szárazsággal jár együtt, nem bírja. Ilyenkor a szinte kivédhetetlen ellensége, a lisztharmat tönkreteszi.